6:40 és sikít a fülembe az ébresztő
Homályos szemmel nézem a tájat.
Köd.
Ó, Te pára.
Fehéren kószál a szél a törzsek közt.
Aranyos levél csapódik az ablakra.
Mintha csak ősz lenne.
Jézusom!
Szeptember, de nem a végén.
Ó, bárcsak az lenne.
Elkezdődött.
Kínszenvedésünk éve.
Végre érettek leszünk?
Talán…
Vagy csak pár infóval gazdagabbak?
Az hamarabb.
Merengésem végeszakadta,
S szólt anyu, „gyere, eldoblak suliba”
És ezzel hussan a gyermeki világom.
Menü