Az éj leszállt, újhold vakítja az eget,
Csepereg az eső és hozza magával a telet.
Mintha csapdába csaltam volna a lelkem,
Társaim nélkül, egy másik ember lettem.
A fák susognak, s makkok potyognak,
Borostyán porlasztja falait a kunyhónak.
A faház még áll, talán élet is van benne,
Kéményből füst száll, mintha láng is lenne
De a káprázatos tánc, már lenyugvóba,
Hamu, por, de parázs is a kandallóba.
Lehet újraéledne a tűz, ha szenet kapna,
De a bungalló üres, és nincs ki ott lakhatna.