Ködös éjszaka töménylett a néhol fénycsóvákkal teleszökött canal du Nivernais felett. Selymes vizét a szellő kocogtatta faakadálynak. Val de Mercy mulatozó kedvvel nyüzsgő zsenge utcáin sem volt másképp, bár arrafelé hamarabb érkezett az éj, mint bármely

Új napra virradt. Éreztem, amint a nap fénye rávetült nem különösebb színű bundámra. Jóérzést keltett bennem, amint mások szerint kissé „csontos“ és „nyeszlett“, de erős testemátjárta a melegség. Még behunyt szemmel jó alaposan és jóízűen elnyújtózkodtam. A nagyösszpontosításban

Folyton így kezdődött. Javier halkan lépkedett a nedves kővel burkolt padlózaton. Az ismerősen suttogó hely, akár egy rég elfeledettnek hitt érzés, melyet amióta csak józan eszét tudta, tagadott. Igyekezett lendületesen eltaszítani gondosan megfontolt útjából. Egyébként