Az éj leszállt, újhold vakítja az eget,Csepereg az eső és hozza magával a telet.Mintha csapdába csaltam volna a lelkem,Társaim nélkül, egy másik ember lettem. A fák susognak, s makkok potyognak,Borostyán porlasztja falait a kunyhónak.A faház

A trópusi viharok lángoló haragja,egeket érő hullámok a semmi közepén.A delejtűm közel a téves utat mutatja,s én a hánytató tengeribetegség kezdetén.