Varga Vencel, az egyre ismertebb „irodalmi influenszer” a Magángimibe látogatott, ahol rendhagyó irodalomórát tarott az I.B osztály számára. Ezt követően sikerült egy interjúra is elcsípni őt.
Akit érdekel a munkássága, TikTok és Insta-oldalt linkelünk:
Az I.B-ben készült TikTok videóját itt lehet megnézni. Érdemes 😀
Vencel TikTok videója
Aki még többet szeretne tudni róla, az Insta-oldalát is linkeljük:
Vencel Instagram fiókja
Mi volt a sulinkról a véleményed? Első benyomás?
Első benyomásom? Nagyon megijedtem, hogy itt most mi fog történni, mert egy olyan helyen kellett feljönni ide az első emeletre, ami… hát… kellően ijesztő, és azt éreztem, hogy „Úristen, én most itt le leszek vágva” vagy nem tudom. Ennek ellenére nagyon pozitív csalódás volt, már amikor feljöttem, még egy picit meg is ijedtem a gyerekek létszámától, mert ugye itt így könnyebb bukni, ha kevesen vannak, ez azt is jelenti, ha 20 emberből már 5 nem élvezi, az már egy nagyon markáns tömeg, ami viszi lefelé magával a társaságot, ami szerencsére nem történt meg 🙂
Milyennek élted meg ezt a rendhagyó irodalomórát?
Én ezt egy nagyon pozitív csalódásként éltem meg, igazából csupa kedves emberrel találkoztam, akik tényleg ilyen befogadóak, és nemcsak színlelik azt, hogy élvezik, és akiken látszott, hogy sikerült elérni, hogy kettővel többet gondoljanak az életről, ami valójában számomra egy pozitív élmény.
Külső szemmel, külsősként, mi a véleményed a 72 perces órákról?
Külső szemmel? Külső szemmel számomra értelmezhetetlen, hogy miért lenne 72 perc 1 tanítási óra. Ezt most sem fogom fel feltétlen, biztos van ebben egy olyan logika, ami bárkinek értelmet ad. Én a diákok helyében tuti azon szoronganék, hogy ha például ha nincs 1. és 4. órája az embernek, de 3. és 2. van, akkor így kábé megőrülök itt. Vagy pl. mekkora pluszt vagy mínuszt jelenthet az, de legfőképpen mínuszt, ha az embernek elmarad egy órája, vagy beteg és lemarad egy óráról. És az ezekkel kapcsolatos gondolataim nem feltétlen pozitívak, de látom a logikát benne. Azt, hogy miért pont 72… Ha meg is magyarázzák sem érzem, hogy akarom érteni 🙂
Honnan jött az az ihlet, hogy rendhagyó irodalomórákat tarts?
Ami az irodalomóra alatt is elhangzott, az elsősorban a „csajozhatnék” és az „öncélú magamutogatásnak” valamilyen jó vagy hasznos tevékenységbe bujtatott legitimálása. Ami igazából azt jelenti, hogy minél többet látszódjak, de közben ne én legyek a termék, hanem a mondandóm. És számomra ez egy nagyon fontos dolog, mert szerintem manapság az online térben lévő emberek, illetve nagyon nagyon nagyon nagyon nagy része látszani akar, és nem akar átadni/mondani lényegében semmit, hanem várja a validációt és hasonló dolgokat.
Miért pont az irodalmat választottad?
Igazából nagyon más választásom nem volt, mert máshoz nem értek. Sportokhoz értek még valamilyen szinten meg ilyen mindennapi politikához, de mindkettő nagyon tévút, ahol nálam sokkal okosabb és kevésbé befogadó emberek vannak.
Ezzel a munkával sok helyre eljutottál már? Milyen helyeken voltál eddig?
Szerintem egy 80–100-as intézményi nagyságrendről most már beszélhetünk, ha nem többről. Azért az évi 20-25, sokszor akár 30-40 suli is most már becsúszik, úgyhogy igen, elég sok absztrakt helyre jutottam már el. Dunaszerdahelyet nem feltétlenül sorolnám az alternatív, ilyen értelmemben „különleges” helyek közé. De ami fontosabb, hogy az élmény az különleges volt.
A következő kérdésem már jobban belemerül az irodalomba….
Ajjjajjj…
Hogy ha csak 1 költőt választhatnál, akivel azonosulni tudnál,ki lenne az? És miért?
Akivel azonosulni tudnék meg aki a kedvenc költőm, az lehet hogy kettő teljesen más kérdés. Nem tudom, hogy kivel tudnék azonosulni. Őszintén… Ez egy nagyon jó kérdés! Azért fogok mondani most Pilinszkyt (Pilinszky János), mert ő mondja: „Bízom abban, hogy meg fogok halni, mert ez idáig mindenkinek sikerült. Nem tudom elképzelni, de bízom abban, hogy nekem is fog sikerülni.” És ő ezt egy nagyon furcsa nyugodtsággal mondja, ami azt jelenti, hogy az életben is részben minden számít és közben semmi sem.
Ki a kedvenc költőd?
Szálinger Balázs. Ő egy kortárs költő, hévízi költő egyébként, és Hévíz hozzám eléggé közel van (Zalaegerszegen lakom).
Térjünk vissza a rendhagyó órákhoz! Számodra mikor jött el az a pillanat, mikor úgy döntöttél, hogy igen, én biztos, hogy az emberek elé ki akarok állni, és hogy…
Az hogy emberek elé ki akarok állni, az 10 évesen már megtörtént, de nem hallottam a kérdésed végét, bocsánat, hogy félbeszakítottalak…
Semmi baj, mondd csak tovább!
Igazából annyira organikusan történt minden, hogy nem volt választási lehetőségem, mert én tényleg csajozni akartam. Egy lány nagyon tetszett, és miatta ilyen nagyon nagy dacból kiálltam az emberek elé a zalaegerszegi slam klubban. A legelső versenyemmel én nyertem is, valószínűleg pont azért, mert ott is sikerült addig hazudnom, hogy „na, ilyen a slam poetry”, hogy aztán tényleg olyan lett. Mindezek mellett inkább azt mondanám, hogy az a képesség mindenkiben van, minden embernek van egy felfedezetlen vagy felfedezett képessége, ami azt borítékolja, hogy az adott illető jó valamiben. Én tudom azt magamról, hogy sosem ijedtem meg attól, hogy idegenek előtt kell beszélnem, főleg úgy, hogy ha ők rá vannak kényszerítve egy helyzetre, hogy én most előadok nekik. Mondjuk utcán nem mennék oda emberekhez, de ez is a munkám, úgyhogy ezt is bele kellett számolnom.
Odamennél az emberekhez, mint Pesten a mobilfoxos csávó. Mikrofonnal….
Szia! Követed a Nyugat TikTok-oldalát?!?
Hah!!! Igen, pontosan.
Ez még a stand-upomban is benne van!
Ezt pontosan rólad tudnám elképzelni, ahogy így rohangálsz az utcákon az emberek után, hogy „Követed a Nyugat TikTok-oldalát?!?” „Ki a kedvenc költőd?!?!” „Melyik a kedvenc versed?!?”
„Miért pont Juhász Gyula?”….Vicces is lenne így rohangálni emberek után.
Meséltél Móriczról még az órán egy történetet. Mi vesz rá téged arra, hogy ezeknek így utánanézz?
Kellenek az olyan nagy emberek, akik elkövetik ezeket a triviális vagy kevésbé triviális baklövésekez, hogy aztán egy nagy társadalom elkezdjen gondolkodni róla. Ez számomra egy felfoghatatlan vagy egy nagyon érdekes boncolandó téma lenne.
Mi a véleményed a mostani irodalmi felfogásról? Arról, hogy hogyan tanítják, és a gyerekek hogyan állnak hozzá?
A mostani diákoknak szerintem az az elképzelése, hogy nincsen elképzelése az irodalommal kapcsolatban. Akik ilyen nagyon humánosan beállított emberek, azok valamilyen szinten jobban érdeklődnek, de szerintem nagyon nagy akaraterő kell ahhoz, hogy az ember önnönmagától irodalommal tudjon foglalkozni. Szerintem egyébként nem annyira tragikus a helyzet, mint amennyire gondolkodunk róla, sokkal inkább a tanárok túlterheltsége a probléma, ami inkább azt jelöli, hogy a tanárok azért 30 év után már nem akkora beleéléssel mondják ugyanazt, amit 30 év alatt monoton ismételnek, mert ugyanúgy egy paraszt a diák, vagy még rosszabb…
Szerinted milyen az az ember, aki utálja az irodalmat?
Szerintem nem feltétlen egy rossz ember, csak szimplán nem lett neki megmutatva az irodalom szebbik oldala. Szerintem nincsen olyan, aki utálja az irodalmat. Az embereknek van egy ösztönös kultúra iránti vágyakozása, és itt rögtön bejön az irodalom, például a filmeknél egy történet az is maga egy irodalom. Ha valaki szereti a filmeket, mondjuk akkor már szereti az irodalmat. Ha valaki szereti a zenét vagy a dalszövegeket, az is irodalom. Úgyhogy arról beszélni kéne, hogy az irodalom nem feltétlen egy ilyen papírra köpött valami, ami 100 éve létezett, hanem az irodalom az tényleg az életünknek egy nagy része. Úgyhogy én nem azt kérdezném, hogy milyen ember az, aki utálja az irodalmat…
Hanem van-e egyaltalán olyan ember, aki utálja az irodalmat.
Annak tudatában persze, hogy tudja, mi minden az „irodalom”.
